Toni Morrison-idézet

Toni Morrison-idezet

Reklámok

Madárlátta

Az egyik író ismerősöm heti rendszerességgel nagyon izgalmas képeket oszt meg, a kész történeteket vagy verseket pedig az oldalán közzé lehet tenni. Ez a “képről írós játék”, vagy hivatalos nevén a “kreatív írás kép alapján”: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol

A lenti történetet megihlető képet itt láthatjátok.

Madárlátta

A város főterén nagy tömeg gyülekezett. Elkezdődött a mutatvány. A pávát sétáltató ember. Vagy az embert sétáltató páva? A madár és a gazdája is roppant elegánsak voltak, peckesen lépkedtek egymás mellett, majd a madár megkerülte, hol az egyik, hol a másik oldalról a férfit. Sajátos táncra emlékeztetett. Volt valami földöntúli ebben a párosban, két hím tetszetős magamutogatása, mégsem az egymás elleni küzdelemről szólt, arról, hogy ki a szebb, ki az életrevalóbb, hanem összehangolt csapatmunka volt ez. Közös hódítás. Állat és ember együttműködése. A tömeg megbabonázva nézte őket.

A férfi kitárta bal karját, a páva méltóságteljesen felszállt rá, összenéztek, a madár odahajolt a férfi füléhez, valamit súgott neki. A férfi elkerekedett szemmel nézett vissza a közönségre, majd rámosolygott az első sorban álló, feszülten figyelő hölgyre:

– Önt választotta. – kinyújtotta a nő felé szabad jobbját, és odahúzta a pávához. A páva mélyen a hölgy szemébe nézett, majd bólintott. A férfi folytatta:

– Hölgyem, kivételes kegyben részesülhet, hajlandóak vagyunk teljesíteni egy kívánságát. Azt a kívánságát, amit már gyermekkora óta dédelget, a legféltettebb álmát. Elárulja nekünk, hogy mi az, amire igazán vágyik?

A tömeg nyugtalanul figyelt, néhol mozgolódás támadt, itt-ott összesúgtak. A hölgy zavarában hol a férfira, hol a pávára nézett, alig akart hinni a fülének, de azért egyre gondolkodott: mi az, amit a felnőtté válás évei alatt egyre mélyebbre temetett magában, és ami minél mélyebben süllyedt a feledésbe, annál inkább őrjöngött a lelke rejtett bugyraiban.

– Gondtalan akarok lenni, repülni akarok. – mondta végül csendben.

Azzal a páva felborzolta farktollait, kitárta a szárnyait, lassan legyezni kezdett, majd egyre gyorsabban suhogtatta őket, fejét magasra emelte, és elkiáltotta magát.

A páva rikoltása visszhangzott. A férfi és a madár nyomtalanul eltűnt. A magasból egy díszes pávatoll tűnt fel, lassan ingadozva hullott alá. A város főterén, a tömeg gyűrűjében egy kis borzas rigó szökdécselt.