A titkos liget

Alig vártam, hogy elmehessek végre Vidi Rita Kreatív írás tanfolyamára. Már olyan régóta készültem rá, hogy teljesen odavoltam az izgatottságtól, nemcsak előtte és az elején, az első gyakorlatoknál, hanem az egész hétvégén, amíg a tréning tartott. „Most minden kiderül! Lehullik a lepel, és vagy soha többet nem akarnak látni, mert kiderül, hogy közöm sincs az íráshoz, vagy az évszázad felfedezettje leszek.” Nagyjából ilyesmik suhantak át az agyamon minden szerénységgel és anélkül, de szerencsére egyik verzió sem teljesült. A szeretetteljes hangulatban egyre oldódtunk és szépen lassan kibontakozott a milyenségünk az írásainkban. Jó érzés volt írni és meghallgatni a többieket. És még jobb érzés volt megtapsolni a többieket és hallgatni, amikor ők tapsoltak meg engem.

A titkos liget” volt az első jobb agyféltekés gyakorlaton írt szösszenetem. Ahogy megkaptuk a feladatot, elkezdett zakatolni az agyam, láttam magam előtt, amit le akartam írni, ugyanakkor folyton ott sipítozott egy kis hang (azóta már tudom, hogy a szigorú bal agyféltekémből), hogy „Ugyan már! Írni akarsz? Mit vársz magadtól?” és a többi hülyesége. Itt üzenem a bal agyféltekémnek, hogy igen, írni akarok, sőt írok is, és olyankor nem hallgatok rá. Csak amikor szükség lesz az ő munkájára is, na majd akkor dumálhat.

Őszinte leszek: utólag ráeresztettem „A titkos liget”-re egy kicsit a Balt. Hiába rövid, itt-ott elfért egy kis csiszolgatás. 😉

 

A titkos liget

Eltűnt Maci! Elszaladt a fák közé, ahol sötét van, nyirkos mohaszag és madarak vijjognak. Hiányzik! Talán még baja is eshet. Meg kell találnom!

Anna félve elindult bozontos kutyája után az erdőbe, nem is sejtve, mit fog találni. Óvatosan lépkedett a puha avarban, fától fáig, a remegő félhomályba kiáltva a kutya nevét. Elfáradt, félt továbbmenni, de visszafordulni sem volt bátorsága, amikor énekfoszlány csapta meg a fülét. Elindult a hang irányába. Sűrű bozóton kellett áttörnie, míg egy tisztás szélére ért. Csoda! Ott volt Maci, és táncolt! És ott volt az is, aki énekelt, egy elragadó, másvilági ifjú, akiről nem tud elszakadni a tekintet. Ragyog a haja, a bőre, a szeme, még a hangja is, és táncra perdít egy kutyát. Hihetetlen!

Anna elragadva itta magába a látványt. Egy harmatcsepp az arcára csöppent a fölé magasodó fa leveléről, leszaladt a nyakáig. Langyos leheletet érzett a fülén, odafordult. Szertefoszlott az erdő, a tisztás, a gyönyörű fiú képe; Maci lihegett mellette. Ideje volt felébredni.

Reklámok