Bámuló pókok

Az Icipici család életében nagy változás következett be: megnyílt a pókoptika. Icipiciéknél ugyanis Anyupók, Apupók és még Petike is rövidlátó volt. Sorbaálltak az optika kirakata elé sereglett kíváncsi póktömegben. Ahogy lassacskán közeledtek a bejárathoz, látták, hogy minden pókkoma mosolyogva, reklámszatyrokkal távozik a családias rendelőből. Egyre izgatottabbak lettek, nem kell már többé hunyorogni, szabadkozni a félresikerült légyvadászatok miatt. Végre látni fognak mindent, amit látni kell és látni lehet.

Az üzletben óriás-hálóplakátok hirdették a nyitási akciókat: „Szemvizsgálat féláron: nyolc helyett csak négyért fizet!”, „Jól látja?! Ingyenes próba pókontaktlencsék!

Elapadt Icipiciék elől a tömeg, ők következtek. Petike remegő térdekkel követte a hófehér orvosi köpenybe bújt pókszemdoktort. A vizsgáló ajtajából még utoljára hátrapillantott szüleire, lehet, hogy most látja őket utoljára. Becsukódott Petike mögött az ajtó.

Egy óra is eltelt, mire újra kinyílt a vizsgáló ajtaja. Anyupók megszorította Apupók lábát, messziről Petikeforma fiatal pókocska közeledett bizonytalanul. Amikor odaért szüleihez, lesütötte szemeit és félszegen elmosolyodott.

– Na, mi volt? – kérdezte Anyupók még mindig Apupók lábát szorongatva.

– Á, semmi… – felelte Petike, lábával a földet söprögetve   – …csak megkaptam a pókontaktlencsét… – nagyot nyelt – …mind a nyolc szememre.

Ott visszhangzottak a pókszemdoktor szavai a fülében: „Ne feledd, fiam, ezek nem hétköznapi lencsék, ezekkel mindent látni fogsz, érted? Mindent! Még a gondolatokat is!” Alig várta, hogy kifelé menet kipróbálhassa, mit is jelent az a „mindent”. Emlékei szerint sok póklány várakozott odakint.

Reklámok